Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Múlik

, 50 olvasás, kartonfarkas , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

Ültünk a világ szélén,
lábunk a semmiben
fejünk a felhők felett,
gyermekek voltunk
és istenek

Te felálltál és arrébb mentél,
Idővel nagyobb lettél,
csak én maradtam
kisgyerek

Emlékekkel a zsebemben
én utánad mentem,
a ruhádat rángattam
hogy rám figyelj

Kezemben apró kincsek,
nyújtom feléd,
Te zavartan mosolyogsz
és a földön szórod szét

November, beteg ember!
utcán jársz seperve,
füttyszódat sírják
a lehullott levelek

Az idő, az aggastyán,
Majd meggyógyít, mondják,
de egy kuruzsló-varrt seb
továbbra is fáj

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: kartonfarkas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 31

Page generated in 0.0444 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz