Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Depresszió

, 93 olvasás, Inrag , 2 hozzászólás

Bánat

Hosszú évek óta létezem, mégsem élek.
Néha-néha vége lesz, mindig félek.
Örömöm csak bánatomban lelem.
Magányosan, kegyetlen e világ nekem.

Tele pohár jéggel, üres üvegem,
akár rózsára fagyott lelkem.
Ez lett az enyém, semmi más.
Öntudatlan állapot, csalódás.

Nem a világ taszított eme sorba,
Én törtem a világom ily nyomorba.
Szabadulnék de nem tudom hogyan,
csak várom a végét, csendben, bánatosan.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Inrag
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 35

Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz