Pál Gábor jókedvűen ébredt. Nagyot nyújtózott, ízületei recsegtek. Érezte, valami különleges történik ma vele. Talán sikerül lelket verni az öreg autóba, amin hónapok óta dolgoztak barátjával. Reggeli után induláshoz készülődött.
- Hova mész? – Kérdezte anyja. – Nincsenek óráid?
- Tavaszi szünet van. Átmegyek Mayer Zolihoz.
- Mayer Zoli. Nem szeretem, hogy vele barátkozol. Csokit lopott a közértben.
- Jaajj, anya! Az még hatodikban volt, öt éve.
- Kutyából nem lesz szalonna. Ha Gérokk tanár úr nem olyan rendes, bajba került volna. A maszkot ne felejtsd el! – kiáltott utána anyja.
A buszmegálló felé ballagott, Gérokk tanár úron tűnődött, akinek nem is ez volt a neve, csak hosszú kabátja miatt hívták így a gyerekek. Tizenhárom év körüli fiú jött szembe járógéppel. Anyja kísérte.
- Szia, Szrípió.
- Szia, Gábor. Megvan a Skyrim felújított kiadása. Gyere majd fel.
- Rendben. Valamelyik délután felugrom.
Az anya még utána szólt:
- Nagyon vár téged. Te vagy az egyetlen barátja.
Gáborban felmerült az öt évvel korábbi nap. Maga előtt látta Gérokk tanár úr arcát, és hogy Mayer Zoli „elvitte helyette is a balhét”. Hallotta a fékcsikorgást, gyomrában újra érezte a rémületet.
A buszról leszállva már messziről meglátta barátját, hogy félig eltűnik az öreg CV 2-es, a „Rút kiskacsa” motorterében.
- Szevasz.
- Szia. Meghozták az elosztófejet. – Mondta Mayer Zoli, anélkül, hogy előbújt volna. – Beépítjük, és kész van.
Két órával később elindították. A motor egyenetlenül járt néhány percig, majd akkorát durrant, mint egy puskalövés és leállt. Egy közeli háztetőről ijedten rebbentek fel a galambok. Repültek két kört és visszaszálltak ugyanoda.
- Holnap beállítjuk a gyújtást, és meg lehet hirdetni.
- Ne tartsuk meg? – Kérdezte óvatosan Gábor.
- Folyton ezzel nyaggatsz! Megbeszéltük, még három ilyen roncsot helyrepofozunk, és tudunk venni egy normális kocsit.
Estefelé már kevesen utaztak a buszon. Göndör hajú lány állt, kezében hegedűtokkal, Gábortól néhány lépésnyire.
- Milyen helyes bongyorka. – Gondolta futólag.
A lány ránézett, majd le a cipőjére. A fiú követte a pillantását, és látta, hogy ki van oldódva a fűzője. Lehajolt, hogy megkösse. Ebben a pillanatban, egy macska futott ki az útra, a sofőr erősen fékezett. Gábor azt még el tudta kerülni, hogy felborítsa a lányt, de azt már nem, hogy gyomron fejelje, és ő maga elessen. Tápászkodva szabadkozott. A lány dühösen nézett rá, de mikor látta, milyen zavarban van, tekintete megenyhült. Barna szemében aranyszínű pöttyök örvényleni látszottak. A fiú félbehagyta a mondatot, és elveszett az örvénylésben.
- Mi van? – Vörösödött el a lány a maszk jótékony takarásában.
- Semmi. – Hebegte Gábor. – Nem sérültél meg?
- Nem.
- És a hegedű?
- Nem tudom, de reménykedj benne, hogy az sem.
- Próbáld ki és találkozzunk holnap. – Mondta Gábor, és megpróbálta elrejteni, a szereléstől gyászkeretes körmeit.
- Átlátszó trükk, de nem bánom. Holnap próbám lesz, elkísérhetsz, ha akarsz.
Bemutatkoztak. A lányt Illényi Csillának hívták, középiskolába járt és egy amatőr vonósnégyesben zenélt. Nehézkesen indult a beszélgetés, mondataikat hirtelen hagyták abba, mintha megbánták volna, hogy kimondták. Mikor elköszöntek, Gábor nem volt biztos benne, hogy elmegy a másnapi találkozóra, úgy gondolta a lány se lesz ott.
Jobb dolga nem lévén mégis odament a megbeszélt helyre, és legnagyobb meglepetésére ott találta a lányt. Egy külvárosi általános iskolában kapott próba helyet a zenekar. Elhagyatott, keskeny utcákon mentek és csak néha váltottak egy-egy szót.
Gábor leült a folyosón, és bentről nem sokára felcsendült Vivaldi Négy évszakából a Tavasz első tétele. Majd néhány perc múlva:
- Állj, állj, állj! Csilla kiestél a ritmusból!
Egy óra múlva jött ki a lány fáradtan és bosszúsan. A fiú észrevette, hogy szeméből eltűntek az aranyló pöttyök.
- Folyton engem piszkál, pedig a többiek is elrontják. Gyuri, a brácsás, ma tök hamisan játszott.
- Talán, tőled többet vár. – Vont vállat a fiú.
- Gondolod?
Ekkor megtört a jég. Folyamatosan volt mondanivalójuk egymásnak. Rövidesen úgy érezték, mintha kiskoruktól fogva ismernék egymást. Gábor hazáig kísérte a lányt, a kapuban még azt is meg merte kérdezni, másnap elkíséri-e meglátogatni egy barátját, aki tulajdonképpen a fogadott öccse.
- Szrípió? – Kérdezte Csilla. – Talán robot?
- Nem teljesen, de még az anyja is így hívja.
- Kíváncsi lettem.
A csöngetésre középkorú asszony nyitott ajtót, arcán mérhetetlen fáradtsággal. Mikor meglátta az érkezőket, barátságos mosolyra húzódott a szája. Csillát is úgy fogadta, mintha már régen ismerné. A lány finom, női érzékenységével megérezte, hogy a vidámság erőltetett. Szrípió az íróasztalnál ült hatalmas monitor előtt, mely kirítt az egyszerű bútorok közül. A sarokban kerekesszék. A szobát óriási Starwars poszter uralta, melyet a mennyezetre szerelt spot lámpa világított meg. A plakáton az aranyszínű robot, elénk, narancssárga szövegkiemelővel, be volt keretezve.
- Hú, egy igazi lány! És itt a szobámban! – Csúszott ki Szrípió száján.
- A maszkot hagyjátok magatokon. Ő a veszélyeztetett droidok csoportjába tartozik. – Szólt közbe az anya, és kiment.
A két fiú játszani kezdett, hívták Csillát is, de azt mondta először csak figyel. Kis idő múlva olyan elmélyülten hadakoztak a sárkányokkal, hogy egyikük se vette észre, mikor a lány kiosont. Az asszonyt a konyhában találta meg, szendvicseket készített.
- Segíthetek?
- Gyere. Téged nem tudlak becsapni, ugye?
A lány bólintott.
- Mi történt? Gábor csak annyit mondott, hogy baleset érte.
- Ez rá vall. Tipikus történet. Lacika nyolc éves volt. Kiszaladt a labda után az úttestre. Elbotlott. Ha Gábor és Mayer Zoli el nem rántják, nem a lábán ment volna át az autó, hanem a fején. Gábornak is megsérült az arca. Egyébként ti együtt jártok?
- Hát, még csak két napja ismerjük egymást.
Csilla, megszokta, hogy valamiért, talán a kisugárzása, vagy különleges szeme miatt, könnyen megnyílnak előtte az emberek. Az asszony folytatta:
- Az apja nem sokkal a baleset után lelépett. Drága cuccokat vesz neki, de nem kíváncsi a „szörnyszülöttre”. Lassan a barátaim is eltünedeztek, megunták, hogy soha, sehova nem tudok kimozdulni. Egyedül maradtam. Erőm végén járok. Azt mondták a kórházban, ha eléri a végleges magasságát, még egy műtét, a tizenkettedik, és gép nélkül fog tudni járni. Az még tíz év. Néha arra gondolok, talán jobb lett volna ha… Borzasztó anya vagyok, ugye?
A lány nem válaszolt, az asszony nem is várt választ. Szótlanul ültek mikor Gábor benyitott.
- Itt vagy? Gyere játszani.
Este hazafelé, Gábor azt mondta:
- Vegyük le a maszkot.
Úgy érezte, becsapja a lányt.
- Még ne. Menjünk el holnap kirándulni, és majd ha ketten leszünk. Úgy izgalmasabb.
Gábor megkönnyebbült, bár tudta, csak egy nap haladékot kapott.
Másnap elhozta Mayer Zolitól a kocsit, azzal ment Csilláért. A lánynak nagyon tetszett a formátlan, kényelmetlen, kicsi autó. A gyújtás még nem volt tökéletes, időnként nagyokat durrant, de már nem állt le. Kelet felé hagyták el a várost arra nem voltak felkapott kiránduló helyek. Fél óra autózás után egy erdészeti úton állították le a kocsit. A jóleső csendet csak a madarak csiripelése zavarta meg.
- Elhozhatnánk ide Szrípiót. Biztos tetszene neki. Meg néha máshova is. Olyankor az anyja kicsi pihenhetne. – Mondta óvatosan Csilla és oldalról a fiúra sandított.
- Jó ötlet. – Válaszolt Gábor. - Ha még egy óra múlva is szóba állsz velem. – Tette hozzá magában szorongva.
Nem sokára, egy lankás domboktól körülölelt, kicsi tisztásra értek. Az üde, selymes fűben őzgida feküdt. Jöttükre felállt, félelem nélkül megnézte őket, és kényelmesen elballagott.
- Itt jó lesz? – Kérdezte Csilla.
- Ühüm.
- Akkor, háromra.
Megálltak egymással szemben, a lány számolt és egyszerre levették a maszkot. Mindketten viszonylag nagy metszőfogakkal rendelkeztek. De míg a lány bájos volt, a fiú kimondottan csúnya, amit tovább rontott a szája sarkában, a félhold alakú sebhely. Behunyta a szemét. Nem akarta Csilla arcán is azt a döbbenettel és szánalommal vegyes undort látni, amit már annyiszor tapasztalt vakrandikon. Hallotta, hogy az őzgida távolodva csörtet a tavalyi avaron. Arra eszmélt, hogy a lány puha ajka megérinti arcán a sebhelyet. Kinyitotta a szemét. Mosolyt látott, és aranyban fénylő szemeket…
|
Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11 
Összes: 27
