Álmokat sző a hajnal,
álmokat, tele néma zajjal.
Élénk színes képek,
de van hogy feketék s fehérek...
Mint a hamutálban hamvadó cigarettavégek.
Csak mélabú tekintet.
A hideg is kiráz,
mikor feltörnek az eltemetett emlékek.
Miről álmodtam,
múlt jelen s jövő...
Immár fátyolban.
Félek!
Nem bírom már soká
és az álmok tesznek magukévá.
Mint ha már, nem én élném az álmaim,
mint ha a valóság, leperegne egy angyalnak szárnyain...