Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Varjazás

, 59 olvasás, AmenWall , 1 hozzászólás

Remény

Megszerkesztett, üszkös vadak
gombolható bőre alatt
felvillan egy titkos kézjel,

de bölcsebb, hogyha félrenézel,
hisz eljutottál ide s itt már
jó volna, ha gondolkodnál.

Valami behálózza az eget:
valami, amit még látni és valami, amit nem szeretek.

Alatta,

mialatt

az életéért szálldos,

elevenszülő

feszül a héjig

(bomolj ki, nevezd meg,
szabadon eresztett)

s nézd, milyen fehér a vétked,
nézd, hogyan érint a parázs,
lásd meg, hogy mennyire átkos,
ki gyalázkodva még leás

büszke gőgjében forrongva-égve
egész a mélyre, a tengermélyre,
bár hasztalan teszi, hisz kelet és nyugat
el nem éri a másikat.

Másodszor születtél, fattyú már nem vagy,
idegen kezekbe oda nem adnak,
az Atyának háza az otthonod marad,

el nem űznek onnan soha, a tenyerébe metszett Ő,
ilyen voltál akkor és ott, vérben hagyott
voltodban és szennyedben is megtetsző.

Közel a sasoknak szépséges vigasza:
aki magában bízik, a jajokba veszne,
de te repülj a fekete erektől messze,
törj egész odáig, ahol a test van,
mert meg fogod hallani, ahogy majd kiált

és neveden szólít, Akit mindened imád.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: AmenWall
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 20

Page generated in 0.0789 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz