Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Sorsom

, 202 olvasás, Rea , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Volt nekem mindenem,
aztán nem lett semmim sem.
Szerető férjem és otthonom,
mi csupán csak a vágyam volt,
boldog élet az illúzió,
mi az életemben jelen volt.

Hazug volt minden csók, bók, ölelés,
árnyként vett körbe a sötétség,
rám tekeredett, akár egy kígyó,
minden álmomat összeroppantó.
Nevettem egy percre,
s boldog voltam fél másodpercre,
boldog, lélekből kacagó,
s majd a szívem a hidegtől vacogott.

Úgy éreztem ez csak egy film csupán,
egy Hollywoodi alkotás, ahol színész voltál,
s minden szálat mesterien húzgáltál.
S megállt a film, felkapcsolódtak a lámpák,
melyeknek fénye vakítóan csillogott,
ott ért a tudat, hogy én csak a játékszered voltam,
s csak a házasság szavában lubickoltam.

Nehéz az újrakezdés, a sok negatív emlék,
néhány kellemes élmény,
s most hontalanul kóvályogva élni,
mint egy szeretetre éhes koldus, újra bízni,
hogy talán még engem is fog valaki igazán szeretni

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Blog
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 364
Regisztrált: 1
Kereső robot: 38
Összes: 403
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2468 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz