Volt nekem mindenem,
aztán nem lett semmim sem.
Szerető férjem és otthonom,
mi csupán csak a vágyam volt,
boldog élet az illúzió,
mi az életemben jelen volt.
Hazug volt minden csók, bók, ölelés,
árnyként vett körbe a sötétség,
rám tekeredett, akár egy kígyó,
minden álmomat összeroppantó.
Nevettem egy percre,
s boldog voltam fél másodpercre,
boldog, lélekből kacagó,
s majd a szívem a hidegtől vacogott.
Úgy éreztem ez csak egy film csupán,
egy Hollywoodi alkotás, ahol színész voltál,
s minden szálat mesterien húzgáltál.
S megállt a film, felkapcsolódtak a lámpák,
melyeknek fénye vakítóan csillogott,
ott ért a tudat, hogy én csak a játékszered voltam,
s csak a házasság szavában lubickoltam.
Nehéz az újrakezdés, a sok negatív emlék,
néhány kellemes élmény,
s most hontalanul kóvályogva élni,
mint egy szeretetre éhes koldus, újra bízni,
hogy talán még engem is fog valaki igazán szeretni