Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Sóhaj

, 51 olvasás, arttur , 0 hozzászólás

Hiányzol

Persze, te még senkit nem vesztettél el, önmagadon kívül. De hogy megértsd ezt, létezned kell, önidőd meghatározására. Kimérheted magadat a világra, s az majd jelzi, ki is vagy. Fellélegzel. De nem igazából, nem mélyből, hisz a világ csupán egy gyűjtőnév. Ha szerencséd van, s önző, öntelt és eléggé konok vagy, te lehetsz e világ származéka. Amit összekuporgattál személytelenségéből, az mind te vagy, s elég egy öntudatlan sóhaj arra, hogy kifejezd önmagad. Már nem érint meg.
Immár nem tudom felmérni, hogy tudnék kapcsolatba lépni veled... egy maszek űr, egy miniatűr hullócsillag, egy kis légkör... amelyben úgy elmerül a lélegzet, hogy sóhajra sem futja... Ami igazàn megérint, az elfúlt sóhaj...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Próza
· Írta: arttur
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 34

Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz