Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aztán hogyha…

, 97 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ezerszín

Aztán, hogyha rám gondolsz éppen,
nézz fel az égre,
ott ragyog a Hold,
Ránk vetül a fénye,
én is azt figyelem régen,
benne van a képem.

Csillagszemű juhász
aranygyapjas nyájat
terelget az égen,
Fiastyúk csibéit
vezeti serényen,
gyémántot csipkednek
a Tejút végében.

Hogyha már
meguntad számlálni a csillagot,
a Hold hideg sugara nem ragyog,
rád terítem takaróként
a fénylő, meleg napot,
abban is Veled vagyok.

Így vigyáz ránk a nagy Univerzum,
óvva terelgetnek, figyelnek,
hosszú évszázadokon át,
kísérnek végtelen utunkon
az égi vándorok.

Tűzforró, és jéghideg az Univerzum,
vágtat az óriási Jupiter
megannyi holdja,
egyiken megrepedezett,
örökös jég lehet,
másikon gyilkos gáz honol,
harmadikra narancssárga hó Hull szertelen,
egyikben láva folyik,
másokban felszín alatti tengeren
úszik egy ladik.

Hamarosan eljutunk a Nagy Lófej Ködig,
hol az égi gyepen
milliónyi táltos paripa legel,
szénát hordanak a Göncöl szekérrel,
s gyönyörködnek a sok csillagképben,
s a rengeteg csillagon
megannyi sárkányszív lakik,
számlálhatod reggeltől hajnalokig.

A sötét égboltozaton
felfoghatatlan mennyiségű
Galaxis halmaz sorol
s most már idestova,
ezer éve pulzál
egy hatalmas Szupernova.

Néhol egy bolygó körül
két Nap is ragyog,
itthon mégis csak
e Földön vagyok,
mely örökre befogad,
időtlen időkre,
s meglelem végre otthonomat.



2020. június 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 33

Page generated in 0.0382 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz