Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Surja Namaskar

, 38 olvasás, peresz , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

A magas égbe nyúlva fel,
két tenyered közé zárva
- mint imádság – hozd le a fényt
szívedbe, s karjaidat
újra magasba emelve
hagyd, hogy átjárja lényedet.

Ebben maradva úgy hajolj,
hogy gerinced ne görbüljön.
Majd emelt fővel légy lovas,
de a ló is magad legyél,
átalakulásodban is
még arcodat a fénybe tartsd.

A lóról leszállva öltsön
testet benned az alázat;
tekinteted porba vetve
süllyedj egészen kígyóvá,
hogy lenn találd meg önmagad.
Aztán már felemelkedhetsz.

Tekints vissza még kutyaképp’,
nemesülj lóvá, lovassá,
emelkedésedben lábad
szilárdan megvetve hajolj,
- és ne feledd, honnan jöttél -
de emelkedj a nap felé.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: peresz
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 18

Page generated in 0.0354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz