Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem nyughatnak

, 58 olvasás, Buja Peter , 0 hozzászólás

Szerelem

Gondolataim nem nyughatnak,
Csak szaporodnak nagy ütemben,
Veled élnek s lassan halnak,
Zavarodott agyvelőmben.
Kifordultam, mi van velem?
Szenvedek és nevetek,
Tőled függ már minden kedvem,
Más én már nem lehetek.
Hiába így minden kétség,
Rabod vagyok én magamban,
Te lettél a nagy reménység,
Légy hát rabom magadban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Buja Peter
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 26
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz