Gondolataim nem nyughatnak,
Csak szaporodnak nagy ütemben,
Veled élnek s lassan halnak,
Zavarodott agyvelőmben.
Kifordultam, mi van velem?
Szenvedek és nevetek,
Tőled függ már minden kedvem,
Más én már nem lehetek.
Hiába így minden kétség,
Rabod vagyok én magamban,
Te lettél a nagy reménység,
Légy hát rabom magadban.