Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Eltévedt lélek

, 103 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Szerelem

Leszállt az alkony
szokatlan csend,
madarak elpihentek.
Földöntúli fény
szűrődött keresztül
fáradt lombokon.
Megvilágított téged
ott ültél egyedül
kopott, öreg padon.
Elbújva, magadra
húzva csendet,
vártad, hogy világ
elmenjen melletted.

Lelkem rád talált,
tudta, valami bánt
nem érted őket
ők sem tégedet
mások vagyunk,
egy csillagunk,
távol az otthonunk.
Jobb ha távozunk
Gyere velem
göncöl szekéren.
Jó lesz a fogadtatás
pompa és sok más
ünneplő vidámság..

Hosszú volt az út
csillagok fényében
óhazába értünk
amit megigértem.
Megmentettelek
egyet kérek tőled,
szivedet.
Igazán szeretlek
adom életemet
vágyódó lelkemet
Fogadd, amit igérek,
kicsinyek éltetnek
békés szeretetben



Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.027 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz