Könyörgök, mesélj, Anyu, valamit
Mert kezdek teljesen megőrülni
Beszélj, akármiről és bármiről
Hogy elfeledkezhessek mindenről
Én csak befekszem az ágyikómba
Azt mondod, növök, akár a gomba
Nagyon alaposan betakargatsz
Énekelsz egy rövid altató dalt
Felnevetsz, mosolyogsz és nem mesélsz
Most már persze értem, mégis miért
Csak igaz történeteid vannak
Azokat rossz napjaimra hagytad
Amikor pusztán gyűlölni tudtam
És mindent is utáltam vagy untam
Még létezni és lélegezni is
Tudtad, csak így tudtál segíteni
Olyankor legjobb barátnők lettünk
Motoroztunk, sátoroztunk együtt
Ott voltam veled, minden kalandban
Sohasem hagytuk el az ágyamat
Mindig jártam veled a diszkókat
Együtt kinevettük a fiúkat
Álmodoztunk egy mesés életről
Kötetlen, korlátlan felnőttségről
Mennyivel másabb lenne minden
Ha nem a lányod volnék, gyermeked
Hanem a osztálytársad, testvéred
Telebeszéltem volna a fejed
Mindenféle furcsa őrültséggel
Történeteimmel, meg versekkel
Lehet, hogy tényleg értettél volna
Az lett volna az igazi csoda
Lehet, hogy meg se születtem volna
És akkor te sem meséltél volna
Nem utaztunk volna harminc évet
Maradna ugyanolyan az élet