Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Veszekszem

, 97 olvasás, Kiss Teleki Rita , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Megint veszekszem.
A sértettség makacsul megtapad bennem
mint szőnyeg rojtjai közt a macskaszőr,
te meg úgy tudsz nézni bambán-meredten,
hogy kihoznád az állatot bárkiből.
Hiába dünnyögsz, hogy nem bírod a drámát,
én kinyúlok egész az ideghatárig,
míg te várod a pillanat halálát
és azt hiszed, magától lesz jobb a másik.
Miattad vagyok most csonka és erőtlen,
de ha magamtól leszek majd egész
vigyázz… ha most kiszöksz belőlem
a holnapba már nem biztos, hogy beleférsz.
Mindig ez van. Én mondom, te ígéred.
Csak fűzöm a méregszálakat magamban,
aztán leporolok egy álomképet,
hogy azt majd egy szív alakú keretbe igazítsam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kiss Teleki Rita
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 38
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz