Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Hélium

, 48 olvasás, J. A. Cash , 5 hozzászólás

Gondolat

Csend van. Hamis csend. Hangos csend. Majd egy varázsütésre, megszólalnak a tücskök. Zene. Bona. Zaj, fülsértő és egyben lágy. Először, halk, altató, ahogy az ember ül a verandán a hintaszékben, egy Budweiserrel és lassan ringatja magát. Néz bele a semmibe. A sötétbe. Megnyugtató és misztikus, ijesztő. Mi van ott? Ki van ott? Kutyaugatás. Friedlanderék mo-csok kuvasza. Egyszer majd bekussol. Mögötte a házban megy a TV. Jimmy Fallon vagy valami kvízműsor. Monoton zaj, néha hangos konzervnevetés, mindenkit túlüvöltő műsor-vezető. Valószínűleg Jimmy. Vele szemben talán az öreg Freeman, nyúzott arccal, látszik, hogy nem akar ott lenni, az ügynöke erőltette. Most pedig szívja a héliumot, mert az vicces. Ez az Álomgyár. Holly Wood, ahogy az öreg mondta. Mindig így mondta. Mentek be fáért az erdőbe, mondja: „ Na ez, a valódi szentség, fiam! Ez Holly Wood, nem amit a televízión látsz! ” Elhúz egy pickup az úton. Csak a sziluettje meg a lámpa látszik. De azért valószínű-leg egy Ford. Valami régi típus. 90 előtti. Még kockaforma eleje van. Jimmy teli szájjal rö-hög. Hehe, hélium! Kurva vicces. Fasz. Egy ideig még ez is nyugtató. Kutya, tücsök, egy elhúzó ponyvás kocsi vagy egy pickup vörös, izzó szempár a sötétben, majd elhal. Zúg a TV, Jimmy röhög Morgan vékony, hamis hangján. Nyugalmas. Nyu-gal-mas. Minden oké. Kör-bevesz a sötét, a lágy szellő, ilyen lehet az anyaméh. Kivéve a sört. Vagy talán még az is olyan, mint ami a köldökzsinóron jön. Arany, mézízű nektár. Megnyalja a száját. Erősödik a tücsökcirpegés. De még maradjon a hintaszék. A Budweiser. Az anyaméh. Jimmy és Morgan meg a hélium. Az Álomgyár! Holly Wood! Cirip-cirip. Hintaszék. Sör. Anyaméh. Jimmy. Morgan. Álomgyár. Holly Wood. Vele szemben, az úton. Hélium. Cip-cirip! Szék, Bud, méh, Jim és Morgan, Gyár, Holly Wooood! Út. H. Cipi-cip-cirip! Kelj már fel!
- Kelj már fel! – mondja unottan.
Minek? Úgyis vége! Hangosan! Ő is hallja! Mi-minek? Úgyis vége!
- Nem ilyen vagy! – morogja, és az óráját próbálja nézni.
- Cip-cirip! – mondja a tücsök.
- Sötét van, úgyse látod!
- Akkor siessünk, dolgom van.
- Ne már, Brian!
- Nincs időm, Harry!
- Hélium!
- Mi? Brian megint az órát nézi. Ott van az arcától öt centire. Nem látja. Én fél méterre vagyok. Engem sem lát. Hélium vagyok!
- Cip-cip!
- Sajnálom, Harry, tényleg! Nem így akartam befejezni. Nem szívességből teszem. Munka. Nincs érzelem.
- Ne aggódj, fordítva is lehetett volna! Lófaszt. Már látni kellett volna előre. Brian fiata-labb. Sportos. Huszonnyolc éves. Meg egy fél. Jól dolgozik. Leszállítja a pénzt és pont. Aki nem fizet, azt megszorongatja. Pont. Munka.
- Cipiri-cip!
- Tényleg nem személyes, Harry. Na, dönts, elölről, vagy megfordulsz?
Jól csinálja. Ahogy a könyvben van. Ahogy én mutattam. Hélium és Álomgyár. Elölről! Lásd a szemem!
- Cip-cirip-cip!
- Sötét van, mindegy!
- Igaz! Még ebben is jobb!
- Még egy, Harry! Tudom, hogy kurva nagy bunkóság, de elvihetem a kocsid?
- Megvesztél? Az az én Buickom!
- Tudom, csak most neked nem fog kelleni!
- Cip-cip-cirip!
- Miért kell belerúgni az emberbe még egyet? Bár megérdemli. Hogy kvittek legyünk. Az üzlet üzlet. A munka munka. A ’92-es Buick Regal pontosan az, ami. ’92-es Buick Regal. Munkaautó. Ez pedig most nyugdíjazás. Hélium és Holly Wood! Szemben az út! Jimmy és Morgan. Héli-élium. Bezár az Álomgyár fater!
- Cip-cip-cip-cirip!
- Jól van, csak kérdeztem! Megint az órát nézi.
- Ne nézd folyton az órát!
- Csak mennem kell. Holly mondta, hogy nem akar még egy éjszakát egyedül a Vasgyúróval. Tegnap is fosott, szóval egyikük se alszik. Kell a váltás.
- Elrontotta a gyomrát? Mondtam, hogy ne tömjétek a táppal!
- Hagyjad, mikor volt utoljára kölyköd?
Vicces. Huszonnyolc éve.
- Cip-cip-cipi-cirip!
- És fél. Na, mindegy. Megint az óra. Akkor nem kell a kocsi. Látod, mindkettőnknek szar a hete.
Ja. Szar.
- Üdvözlöm Hollyt!
- Átadom!
- Cip-cip-ciri-cip-cirip! - kiáltja a tücsök.
Bumm. Ennyi. Csönd. Tücsök és sötét. Sör és szék és méh. Jimmy és Morgan. Holly Wood és út. Álomgyár. Hélium. „Egyszer bezár, fiam Holly Wooood! ”
Beza, fater, bezár. Felébredek, és látom. Sötét van. És látom. Látom a tücsköt, most nem üvölt, csend van. Látom Briant, nézi az órát a kezén; nekem is volt ilyen órám. Csak tovább-adtam. Ahogy te fater a tiedet. Látom a sört, ott folyik, méz és anyaméh. Látom a széket, lassan ring. Látom Jimmyt és Morgant. Látom az erdőt, fater. „Holly Wood! ” Mellette az otthon zöld, zöld füve. Meg az út. Csak nem látom a végét, a fáktól. Az Álomgyár bezár, fater. Este van, a tücsök alszik, a Ford az út végére ért, nincs vörös szempár, zárva vannak. Kussol a Friedlander-kutya, Greg biztos befogta a száját. Brian megy haza, biztos elviszi a Buickot, nem állja meg, hogy ne tegye. Alszik a Vasgyúró. Már nem kell fosnia. Nem jön az aranybarna lé.
Látom. Látom, fater. Harry vagyok. Cip! Láthatatlan, csöndes, nyugodt. Mint a szél. Cirip! H vagyok. Cip-cirip! Hélium vagyok.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Novella
· Írta: J. A. Cash
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 19

Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz