Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Boldogság-szonett

, 30 olvasás, Permay Zsuzsa , 0 hozzászólás

Szerelem

A boldogság madara ül vállamon,
gerlicének a búgását hallgatom;
el nem röppen, s a két kezed átkarol,
szinte csoda ez a ritka alkalom.

A pillanat, mint indigót átitat,
a kezedbe kulcsolod a kezemet.
Az ajkamon ül szerelmes áhítat;
és borzongok, ha suttogod nevemet.

Valósággá teszed minden álmomat;
s édes a csók, megmelenget legbelül.
Érted szinte már semmi sem áldozat,

így jó veled. Együtt vagyunk te meg én,
a sors nekünk minden percet megbecsül;
s összetart a világ kérges tenyerén.



2020. január 9.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: Permay Zsuzsa
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 18

Page generated in 0.035 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz