Navigáció


RSS: összes ·




Vers: április 1. most nem vicces

, 29 olvasás, Divima , 0 hozzászólás

Elmélkedés

kucorgok a sarokban egyedül
(ide írnám szívesen hogy)
hallom ahogy egy tücsök hegedül
ezt csak békeidőben lehetne
most harc van csúf háború
nem tudjuk ki lesz a vesztes
ezért van rajtam is mélabú

szeretném elfelejteni én is
de éjjelente fel-fel riadok
azt hiszem vége van de mégsem
fogaimon szoros a satu
csikorgatni sem merem most őket
reszketek a takaró alatt
ugye nem jön el a végzet
pedig hallom a falakon matat

szüleim már rég elutaztak
csontjaikból tán por sem maradt
felfalták a kukacok a testük
emlékük futó pillanat

magot esznek csoportosan a cinkék
gondtalan vidám madarak
szárnyverdesve kergetik az estét
passzusuk van csak nekik szabad

törékenyek a napok
este hamuba hull testük
az éjszaka őrli az ideget
a pillanatot is átértékeljük

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 17

Page generated in 0.0356 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz