Navigáció


RSS: összes ·




Vers: erdőjáró

, 78 olvasás, Ifjabb_Tok , 0 hozzászólás

Szeretet

gyöngyvirág csillagok takarója alatt
holdálom ringat avarból vetett ágyon
álmod büszke gerincű fák tövében pihen
a mindenség végtelen ösvényét járod

lopva araszol elő a hajnali táncos pára
ölelve emészt fel mint egy léha álom
csak a reggeli fény ítél kuszán feletted
a valóság pálcája kecses puha járom

fényágon kúszik elő éjből a reggel
átjárva minden holt követ s eleven létet
óceán kék égbolton felhő bandukol
kalap s bot jár alatta soha el nem téved

fáradtan elbújik fentről az öreg nap
elalszik a csicsergő dallamok sürgő hada
tajtékos lábad is megáll botladozva
míg pihen veled tart egy hűs patak dala

álmos gyöngyvirág csillagok takarója alatt
holdálom ringat avarból vetett ágyon
álmod békésen öreg fák tövében pihen
a mindenség végtelen ösvényét járod



Megjegyzés: Fiamnak Máténak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Ifjabb_Tok
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Öreg
 · varadinagypal


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz