Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A hajnali szél

, 172 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Gondolat

A hajnali szél
lágyan zenél,
ablakom alatt
kotor a huzat.


A pirkadó fény
versemnél ér,
hallgasd csak meg,
miről mesél.

Láthatja bárki
nem vagyok akárki,
de mégsem én volnék
a szépreményű királyfi.

Szép öreg embert,
szorgos, jó munkát,
jóindulatú boszorkát
ritkán lehet látni.

Ha kiakarnék emelkedni közületek,
szolgálnom kell benneteket,
írni a sok versezetet,
rávezetni a figyelmetek.

Ha elpattan hordómon az abroncs,
életem s borom elfolyik,
azt vallják híveim,
s talán még magam is,
ott folyik, ahol van,
a gondolat folyam,
és ez az igazi kincs.

S a költő, szegény,
előjön a farbával,
hogy leplezze zavarát,
farba rúgja két
legkedvesebb agarát.

Ne is gondolj a pátoszra,
lehetsz akár eretnek,
vagy hithű pápista,
az egész verselés mehet a Gájdeszba.

Erejét megspórolta
az idei enyhe tél,
lógázza lábait
egy tavaszi esőfelhő
az ereszcsatorna szegletén.

Összegyűlik minden cseppje
egy nagy ciszternába,
költők versei olvadnak
a nagy óceánba.



Szekszárd, 2020. február 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 334
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 368
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2205 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz