Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Az van

, 39 olvasás, arttur , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

hogy az emberek szerep után néznek, de a sors izolált bennünket. Megfestett vírusok vagyunk, elektromikroszkóp alatt, mindig is azok voltunk... Igazán a szerep szűnt meg, mert az élet élesre váltott. Forradalmak idején van ez így, akkor történik, hogy láthatóvá válik egy adott kor hamissága, s a másik alternatíva lép elérhető közelbe... de eddig a forradalmakat a rendszerekért csinálták, vagy azért verték le...
Most is forradalmi helyzet van, mondiális ez alkalommal, s ami új, belülről zajlik, mert nincs hová menni, csak elkülönülni lehet. Az elkülönülés jelenti az életet.
Szerepeket próbálunk kitalálni bezártságunkban, de nem igazán megy, lemálik arcunkról a maszk, a külvilág. Most derül ki, létezik az ember személyként, az adott vagy az elveszetett(elvett) szerepen túl. A karmester felemelte a vezérlőpálcát. A mozdulat megakadt...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: arttur
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 27
Jelenlévők:
 · crtadevojka


Page generated in 0.023 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz