Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Új ruhában a világ

, 81 olvasás, Magyar Anita , 0 hozzászólás

Sors

És most jön a csend,
elvonul a nyüzsgés,
pihenni tér a beteg világ,
az ajtót bezárja maga után.


Jön egy új, újabb felvonás,
ledobja köpenyét a szivárvány,
más színekben rajzolja az eget,
egy szebbet, elégedettebbet.

Ha majd virágozni látja a Földet,
visszarepül az eltévedt napsugár,
tűzhegyei éltetik a tájat,
szárnyra kelti a tiszta lelkeket.

Mert a beteg világ ez, - ez itt -
a vírus tisztítja meg, bűnös,
méreggel sózott hamvait,
elsöpri a szél heves haragja.

Forog a film, apró kockáiból,
tekerni nem lehet, - megy az idő -
reklám se kell, kibillene a lényeg,
sávot sem vált, magától lépked.

Aztán felsóhajt a felhő, - mind -
újra ránk hullajtja könnyeit,
zsebkendője felitatja az álló vizet,
új ruhát szab a világ magának.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 46
Jelenlévők:
 · alias
 · galamboki


Page generated in 0.0906 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz