Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyaránc

, 70 olvasás, Kiss Teleki Rita , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Csak a kislámpa fénye
maradhat a fürdőben,
mert ha nem látom én se’
gondoltam te sem fogod -
mire kell levetkőzzem.
Jöhet egy tükörfintor.
A ránc az még csak hagyján
a korral jön negyvenkor.
Az felett meg csak mélyül.
Anyának sem volt halvány.

Sietek, legalább nem
marad időm se módom
magamba nézni megint.
Anyaráncok a combon,
fodros, gyűrött éveik.

Világ világot követ,
régi árnyék az újra
vetül, épp oly hámszövet
és ugyanaz legbelül.
Csak a kislámpa fénye
képes úgy csalni jelent,
hogy én is jónak tűnök
s csak a jót vegyem észre,
ne azt, ami tönkrement.

Ismerős anyaráncok,
a többit csak tanulom.
Nem lesz már a világon
olyan tiszta tükörkép,
soha nem lesz már tudom.
Anyaránc, bőrbe karmolt
belenyugvó szelídség,
üvöltök a gyászomon,
mégis olyat szeretnék.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kiss Teleki Rita
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 38
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0575 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz