Navigáció


RSS: összes ·




Vers: emóciók

, 53 olvasás, Divima , 0 hozzászólás

Elmélkedés

apám almabort is ihatott volna
magányos estéin a diófa alatti
rönkön üldögélve demizsonból
töltögette tele poharát
a borzas tyúkok a kerítés
másik feléről lesték kíváncsian
buta szemük csillogott a lámpafényben
ha közelebb engedett volna magához
talán még ezer emlékem is lenne róla
így ez lett a legélesebb
hisz minden napja így végződött
fehérrel vagy vörössel öntözte torkát
soha nem keverte
nem tudom mikor kezdődött az érszűkület
ebből engem kihagytak
csak mikor rohanni kellett a fő utcai
fülkéhez telefonálni
akkor lett rám nagy szükség
annyira tekertem a piros kempingbicajt
hogy megfájdult a karom
mikorra odaértem a hosszú utca végére
aztán a mentősök érzéssel vitték el aput
“gólya viszi a fiát” módszerrel
akkor láttam utoljára élve
a fali kalendárium az új ember
katolikus hetilap különszámából származott
anyám fizette elő
irgalom hirdette egy vastagon szedett szó
.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 43
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Öreg


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz