Száll a madár a magasba,
keringőzik ide, oda mintha
várna valamire, talán az én
fájó szivem üzenetére.
Gyere madár elmondom
a bánatom, édes hazámba
vágyódom, az a szép ország
volt mindég az álmom!
Ahol a délibábos mezőn a
gulya legelész, pásztorok
furulyájábol a szél viszi a
legszebb magyar mesét.
Szinte hallom csendülni a
csalogény dalát, szivemet
egy édes emlék hajtja át,
mintha érezném a fű illatát.
Lankás dombjai a határnak,
vadvirágok szinei pompáznak
pacsirta szól, zsong az élet,
ennél szebbet képzelni se lehet.
Beesteledett a Tiszánál csak a
tücsök muzsikál az éjben, a
hold fürdik a Tisza vizében a
csillagok millió fényében.
Gyere madár vidd el az én
bánatos szivemet, hagy tudják
meg van egy magyar szív a
távolba aki soha el nem feled
Ágoston Tibor