Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Száll a madár…

, 60 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Hiányzol

Száll a madár a magasba,
keringőzik ide, oda mintha
várna valamire, talán az én
fájó szivem üzenetére.

Gyere madár elmondom
a bánatom, édes hazámba
vágyódom, az a szép ország
volt mindég az álmom!

Ahol a délibábos mezőn a
gulya legelész, pásztorok
furulyájábol a szél viszi a
legszebb magyar mesét.

Szinte hallom csendülni a
csalogény dalát, szivemet
egy édes emlék hajtja át,
mintha érezném a fű illatát.

Lankás dombjai a határnak,
vadvirágok szinei pompáznak
pacsirta szól, zsong az élet,
ennél szebbet képzelni se lehet.

Beesteledett a Tiszánál csak a
tücsök muzsikál az éjben, a
hold fürdik a Tisza vizében a
csillagok millió fényében.

Gyere madár vidd el az én
bánatos szivemet, hagy tudják
meg van egy magyar szív a
távolba aki soha el nem feled



Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 7
Összes: 24
Jelenlévők:
 · entizenharom


Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz