Navigáció


RSS: összes ·




Vers: vajas karamella

, 89 olvasás, Divima , 2 hozzászólás

Elmélkedés

mikor kicsi voltam azt hittem
a karamell tejcukor
rajongtam ezért az édességért
az omlós lengyel féle bocisért
egyszer anyám szaloncukrot akart főzni
vagy nem tudom de egy nagy tál
vajas csoda lett belőle
olyan finomat életemben nem kóstoltam
a fehér mélytányér csordulásig
teletöltve folyós melegbarna masszával
ahogy dermedt húzódott össze
mintha fázna pedig csak tömörödött
maradt azért belőle elég
kiskanállal kapirgáltuk
mikor fogyott az anyag
egymás után bukkantak fel a
magyar népművészet kedvelt
tulipán motívumai a cserép felületén
sokáig nem szerettem ezeket a mintákat
minél több virág került elő
annál kevesebb lett a karamella
a kemény bolti fogtörő fajtáját utáltam
már a színe is olyan
mondvacsinált sötét volt
aztán anyám elméje megbomlott
már nem volt karamell
csak sírás és kiserkent vércseppek
maszatolták a parttalan konyhát
a gáztűzhelyen nem gőzölgött
az édes szirup
magzatpózban értek a vesszőcsapások

most már nagy vagyok felnőttszerű
mégis számban összefutott nyállal
mosolyra fakadok
és elhagyatott napjaimon
vigaszt találok abban a
régi cukros emlékben

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: Destiny


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 34
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Kvitka


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz