Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örök élet

, 81 olvasás, Jakab Tibor , 6 hozzászólás

Elmélkedés

A Föld vigyázza gyermekét
s a terhet, mit az Úr adott,
hordanod kell utadon,
mint postás a rejtelmes csomagot.

Helyetted senki sem járhat
meg Golgotát,
neked kell arcodon viselned
Júdásnak álnok csókját!

Neked kell a keresztet felvenned válladra.
Koszorúd tövis, címered király,
vérző kézzel s lábbal menned kell!
Isten vagy Ember vagy! Te meg ne állj!

Meglásd, ha a vég eljön, nincs többé szenvedés,
meglásd, a régi új lesz,
a csúf szép, rosszból jó,
hitetlen hívőt szül.
S a világ így lesz majd egész!

Veled vagy nélküled, a Föld ugyanúgy forog.
Nem vagyunk Atlasz, ki vállán tartja e gyönyörű égboltot,
nem vagyunk Isten, csak általa teremtett földi lény.
Halandók vagyunk s mégis halhatatlanok,
míg rólunk mesél ember, nemzet, világ: lelkünk örökké él!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Jakab Tibor
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Gibogi
 · Öreg


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz