Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tévelygő

, 103 olvasás, Permay Zsuzsa , 4 hozzászólás

Megemlékezés

Sziporkázik, tündököl egy csillag.
Az éjen át kis lámpás a fénye,
irányt mutat, mint a fárosz csillan,
tévelygőnek támaszt újra hitet,
mintha mindez még valamit érne.

Mennyit ér ez, a szó esti imán?
Hiába az összekulcsolt ujjak,
csoda nélkül az élet csak silány,
idegen test, önmagából kivet.
A szép idők egyre inkább múlnak.

Gyufa serceg, lángra kap egy mécses.
Emlékezni hív derengő fénye,
s a gyász leplén túljutni nem képes.
Aki szeret, örök csenddel fizet,
mintha mindez még valamit érne.

2020. január 5.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Permay Zsuzsa
· Jóváhagyta: Destiny


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 30

Page generated in 0.0245 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz