Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Pszichoanalízis

, 96 olvasás, hegeanna , 9 hozzászólás

Abszurd

Szerelem volt első élvezésre.
Eltette már a noteszt, azután következett egy kis nosztalgiavonat.
„Elvette az eszemet, pedig annyira éltem”- gondolta részegen. Szeretett volna megint emberi bőrt érinteni. Ehhez el kellett volna mennie. Ehelyett csak csurgott végig a falon gondolatainak nesze. Megelégelte a Tátrateát, és most a mélyhűtőt vette célba. Tudta jól, hogy a 'Cartedor' dobozban levő pörkölt mögött bújik a Jägermeister.

A dobozok recsegtek a fagyos felülettől. Megérintette a mennyei zöldet, az ujjai megfagytak, már nem is érezte őket, de muszáj volt még egy decit kiönteni.

„Apám utálta ha iszok, olyankor azt mondta, olyan a szagom, mint egy olcsó hímringyónak. ”
„Kevés a pénz, sok az élet. Sok a nő, kevés a pénisz. ” Annyira jó lett volna, ha csak egyszer életében gát nélkül maradt volna, mint szüléskor az anyja.
„Egy kis pénzt kéne költeni, mert sok az élet. ” Ez az egy gondolat tért vissza újra meg újra. Csak más formában. Eszébe jutott egy nemrég hallott megállapítás. Még irodalomórán hallotta. Az pedig úgy szólt, mint egy Szabó Péter idézet: „Ha a félelmed nem elég nagy, az azt jelenti, hogy a célod sem elég nagy. ” Nevetett. Mert minek kellenek célok ebben az elcseszett életben? Ha tudja, hogy sosem érheti el azt, ami neki igazán fontos.

Az óvodában mindig azt mondták: „egyszer majd lesz egy lány, aki gyereket fog szülni neked, és szeretni fogod őt, az életednél is jobban” Ő, ha valamit, akkor ezt el akarta kerülni egész életében.
Árvaként, egy prosti fiaként nem ez a cél. Inkább túlélni és emberré válni.
Az előbbi csak-csak, de az utóbbival nem is próbálkozott a diagnózis után.

A feles pohár egyfolytában utántöltésre szorult.
Remegett a keze: alapmagatartás.
Kiment a fürdőbe, és elővette azt a bizonyos hintőporos dobozt, amit péntek estékre tartogatott. Letekerte. Kiszórta. Összeszedte, végül közönyösen felszívta.
A kopasz fején még csak mutatóban bújt ki egy-egy hajszál. A kemoterápián a nő azt mondta, eltarthat akár pár hónapig is, mire zselézheti. Pont leszarta.

Ahogy az lenni szokott, a szer pár percen belül hatni kezdett.
Az eufória lila ködként öntötte el az agyát emlék formájában.
Újra ott volt. Vele, akit már hatévesen elvesztett. Örökre hozzá akart tartozni. Ahhoz az emberhez, akinek sohasem tudott megfelelni, és akivé válni akart.
Gondolatban egyesült vele, és hamarosan megszűnt létezni a személyisége. Már nem volt önálló.
Már csak erőt és rendíthetetlenséget érzett.
Az ősi erőt, ami átível minden fizikai szükségleten. Mikor levedlette magát, úgy érezte, eljött az idő arra, hogy lépjen. Itt mindig megállt, mert eszméletét vesztette.
Most viszont érezte, hogy nincs egyedül.

A félelem és a kíváncsiság furcsa elegyével nyújtotta kezét apja felé.
És lépett…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Ez+az
· Írta: hegeanna
· Jóváhagyta: Destiny

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 22

Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz