Történt egyszer, nem is régen...
Ejnye, hol is kezdjem el...
Március volt, nagy foltokban
olvadt már a hólepel.
Víztócsákban, nedves földön,
fakó színű ég alatt,
Nyúlüregi Pisze Nyuszi
bundájára sár ragadt.
Ázott mancsát dörzsölgette,
talpa nagyon didergett,
felhő mögé bújt el a nap
és egyszerre hideg lett.
- Mos már aztán elegem van,
itt fagyok meg örökre,
tavasz legyen, nem kell a tél! -
s nyúlmancs szorult ökölbe.
- Elmegyek a tündérlányhoz,
varázsoljon tavaszt most!
Fázom nagyon, éhes vagyok,
nem ízlik a havas koszt.
Azzal fordult Pisze Nyuszi,
dombnak vette az irányt,
- Elmondom a tündérkének,
elmondom majd, hogy mi bánt!
Dombok mögött, odvas fában
volt a tündér otthona,
déli oldalt nyílt az ajtó,
az északin sok moha.
Nyuszi koma bekopogott,
egy cseppet sem vidáman,
papucs hangja csosszant bentről
kulcs fordult el a zárban.
Hálóingben jött a tündér
kócos haján tollpihe,
morcos volt, mert zargatásra
kellett megint kelnie.
Álmos szemmel végignézett
hótól ázott vendégen,
aki köszönt, erőt gyűjtött:
„Csak azért is megkérdem! ”
- Mondd csak kedves Tavasztündér,
hol késik a kikelet?
Erdő alszik, rét is szunnyad
mondd, az oka mi lehet?
Nem sarjad fű, nincsen rügy se,
nem nyílik a tőzike,
fanyar ízű kérget rágcsál
nyuszi, szarvas, őzike!
Magához tért Tavasztündér,
s kioktatva válaszolt:
- Tél van most még, januárnak
első napja épp ma volt.
- Dehogy ma volt – szólt a nyuszi -
karmoljon meg száz cicus!
Január már régen elmúlt,
ami most van; március!
Elámult a tündérlányka
az igazság hallatán,
becsapta a vekkeróra
a nappali asztalán.
Térült-fordult, ruhát húzott,
fésűt látott a haja,
olyan szép lett, nyúl úrfinak
torkán akadt a szava.
Tündérkézben pálca villant,
bűbájhozó varázslat,
felébredt a fű, fa, bokor,
tölgyágon a darázslak.
Táncra kelt sok szőrmók állat,
dúdolt erdő és mező,
láthatták, hogy a március
kikelethez kedvező.
Pisze Nyuszi megköszönte
Tavasztündér jóságát,
hálálkodott, kezet rázott,
mégpedig egy órán át.
Amikor ezt befejezte,
nekiszaladt a rétnek,
virágillat simogatta.
és erdei fa-ének.
Boldog volt már Pisze Nyuszi,
és vele a réti nép,
s eldalolták mindahányan:
„Hej, tavasszal élni szép! ”
|