Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Az utcán

, 57 olvasás, Öreg , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

A lakás nagyon szép volt. Magán viselte a belsőépítész keze nyomát. A nappaliban, harmincas évei közepén járó férfi, Godó György, ült egy fotelban, és a hatalmas televízión rajzfilmet nézett. Szögletes arcát, mintha szekercével faragta volna, egy nem túl ügyes ács. Lapos orra, keskeny vágású, szürke szeme nem javított az összképen. A képernyőn az ostoba macska üldözte a csalafinta egeret. A férfi mereven bámulta őket, az esze máshol járt. Borostásan, kopott tréningruhájában, lyukas zoknijában nem illett a környezetbe, akár a hófehér abroszra a kávéfolt.
A külső ajtóban kulcs zörrent, az előszobán magas sarkú cipők kopogtak végig. Elegáns, vékony, angyalarcú nő lépett be. A neve, Angéla, szemre tökéletesen ráillett. Megállt az ajtónál, a férfitől három-négy méter távolságra.
- Szedd össze a cuccodat, délután kicserélik a zárat. – Kezdte köszönés helyett.
- Miért? Még van egy hetem.
- Engem, nem érdekel! Laci holnap ideköltözik.
- Megérdemlitek egymást. – Morogta Godó, de a nő meghallotta.
- Lúzer! – köpte oda a szót.
A férfi, mint a rugó felpattant, keze ökölbe szorult, szeme összeszűkült, öles léptekkel a nő felé indult. Aztán elment mellette. Angéla láthatóan megijedt, pedig a férfi soha nem emelt rá kezet. Mindketten tudták, egyetlen ütéssel megölhetné. Középsúlyú bokszolóként, valaha jelentős sikereket ért el. Ismerték és tisztelték a nevét. A szorítón belül és kívül, a naivságig becsületes volt. Eredményeit elsősorban kimagaslóan jó reflexeinek és robbanékonyságának köszönhette. Technikáját szívós következetességgel csiszolta. Szerényen élt, szüleitől örökölt másfél szobás angyalföldi lakásában. Jól keresett, jelentős összeget takarított meg. Ekkor ismerte meg Angélát. A lány egy héttel később hozzáköltözött, három hónap múlva összeházasodtak. A nő fél évvel később kitalálta, hogy adják el a kis lakást, és vegyenek egy nagyobbat Budán. A maradék pénzből nyissanak egy butikot, amit majd ő, Angéla fog vezetni. Godó hallani sem akart róla, de addig rágta a fülét, míg végül beleegyezett. A nő szerencsés kézzel, ügyesen irányította az üzletet, szépen jövedelmezett. Godó viszont egyre több mérkőzést veszített el, míg végül azt javasolták neki, vonuljon vissza. Az egyesületnél, mint szertárost alkalmazták, a korábbi jövedelme töredékéért. Ez idő tájt bukkant fel Laci, a férfi gyerekkori barátja. Egyre több időt töltött náluk, szemet vetett Angélára. A nőnek hízelgett a sima modorú, jóképű férfi közeledése, három hónap múlva beadta a válópert, és egy ravasz ügyvéd segítségével mindenből kiforgatta Godót. Mivel nem volt állandó lakcíme, a munkáját is elveszítette.
Hátizsákba pakolt néhány holmit, és május 25-én, hat nappal a határidő előtt, kilépett a puccos lakásból, amely mindig feszélyezte. Otthonának a kicsi, régi lakást tekintette, ahol felnőtt. Megnézte a ház előtt álló luxus terepjárót. Egyszer sem ült benne. Nem volt jogosítványa. Leköpte a szélvédőt.
A város szélén, egy elhagyatott kiserdőben ütött tanyát. Erős fóliából, rossz deszkákból kunyhót eszkábált. Szomszédja is akadt, egy kis, fekete, nagy fülű kutya. Egyikük sem akart barátkozni, megtartották a tisztes távolságot. A kutya néhány nap múlva tovább is állt.
Egy viharos éjszaka utáni reggelen, a kunyhóját javítgatta, mikor autó hajtott be a kiserdőbe. Tagbaszakadt férfi szállt ki belőle, és a csomagtartóból szemetes zsákokat pakolt ki. Egyikük se szólt, de a szemük összevillant. Éjszaka harmadmagával jött vissza. Godó számított rájuk, a telihold is segített, nem tudták meglepni. Félkörben megálltak előtte, elvágva a menekülés lehetőségét. Egyikük viperát, teleszkópos botot vett elő a zsebéből. Hirtelen mozdulattal kinyitotta, és lesújtott. Godó könnyedén elhajolt az ütés elől, a mozdulatot befejezve kellett volna ellentámadást indítania jobb egyenessel az ellenfél fejére. Ehelyett csak ellökte támadóját, a pillanatnyi zűrzavart kihasználva felkapta hátizsákját, és elszaladt. Ellenfelei, bár gyakorlott verekedők, lomhák és otrombák voltak. Nehézség nélkül megverhette volna mindhármukat. Kiskamaszként, mikor elkezdett sportolni, edzője, Tar Géza, a lelkére kötötte az újoncoknak, hogy aki valamilyen balhéba keveredik, és megüt egy civilt, másnap már csak azért menjen le edzésre, hogy leadja a szerelést. Ehhez az óta is tartotta magát. A kiserdőbe nem ment vissza többé.
Néhány nappal később, egy este a Csajkovszkij parkban bóbiskolt egy padon, mikor gyomorforgató büdösségre rezzent fel. Torzonborz, toprongyos figura állt előtte. A jó idő ellenére, bojtos, kötött téli sapkát viselt. Püffedt arca, vizenyős szeme árulkodott. Foghíjas vigyorral műanyag palackot nyújtott felé:
- Ma berúgunk. Ipari mértékben.
- Kösz, nem. Te vagy a Piszkos Fred?
- Hülye! – Zöttyent le a jövevény a padra. – Bohóc a nevem. Engem itt mindenki ismer. Mi a meséd? Hogy kerültél az utcára?
- Nem érdekes. Hosszú.
- Hosszú? Ez lesz a neved. Én tényleg cirkuszban dolgoztam. Érdekel?
- Nem nagyon.
A másik zavartalanul folytatta:
- Négy éve vagyok az utcán. Tizenhét évig voltam egy vándorcirkusznál, bejártam egész Európát. Kölcsönt vettem fel, egy ipari szuper lakóautóra, de a hitel és a pia nem fér össze. Se pénz, se kocsi. Egyszer megsérült miattam a partnerem, a cirkusztól is elküldtek. A bátyámék befogadtak volna, de öt gyerek mellé nem mentem a nyakukra, hatodiknak. Megkönnyebbültek. Ki akar kínlódni egy alkesszal? Ez való nekem. A szabadság. Ipari mennyiségben.
Az utolsó szavakat már félálomban mondta, egy perc múlva horkolt.
Bohóc reggelre eltűnt, Hosszú maradék pénzével, körülbelül huszonötezer forinttal együtt.
Néhány nappal később látta meg az Örs Vezér téren, egy fickó társaságában, akinek olyan frizurája volt, mintha arasznyi vörös tüskék merednének ki a fejéből. Az aluljáróban üldögéltek, részeg volt mind a kettő. Godót elöntötte a pulykaméreg. Megragadta Bohóc ruháját, és felrántotta mint egy rongybabát.
- Szétcsaplak, te féreg! Hol van a pénzem!?
A másik nyugodtan pislogott rá.
- Szevasz, Hosszú. A pénzed? Hol van az már? Az utca kemény. Ipari szinten. Majd ledolgozom. A szárnyaim alá veszlek.
- Nincs rá szükségem! A pénzemet akarom!
De azért elengedte.
- Gyere, megmutatom a strandot, mert már büdös vagy, mint a kolera.
Nagy kerülőkkel, jórészt gyalog lementek a rakpartra, oda ahol az egyik gyógyfürdő felesleges vizét a Dunába eresztik. Hosszúnak volt szappanja, lubickoltak, kimosták a ruháikat.
- Mint Tom Sawyer és Hukcleberry Finn. – kurjantotta Bohóc.
- Ja. Megvénülve.
Valaki telefonálhatott, mert fél óra múlva megjelentek a közterület-felügyelők, és elzavarták őket.
- Ipari mennyiségben ismerek helyeket ahol alhatunk. A menhelyet felejtsd el. Nem megyek be a sok részeges tolvaj közé. Meglopnak.
A Ligetben, nem mesze Kemény Henrik egykori bábszínházától, áll egy romos épület. Valamikor előkelő étterem volt, mára drogos tanya. Ennek a felső szintjén, vagy ahogy Bohóc nevezete, az emeleti lakosztályban húzták meg magukat. A földszint mocskos volt, tele eldobált fecskendőkkel, tűkkel, de az emeletre, az omladékos lépcsőn, ritkán mentek föl a társbérlők.
Naponta bejárták a sörösdoboz-lelőhelyeket. Ha pénzhez jutottak, Bohóc alkoholt vett, Godó normális ennivalót. Lassan ő is megtanulta, hol, mikor osztanak meleg ételt, ruhát. Igyekezett megőrizni a kondícióját, karban tartotta izmait. Bohóc éles nyelve miatt gyakran került bajba, olyankor neki kellett megvédenie. Gondosan ügyelt rá, hogy ne bántson senkit. Bohóc egyszer meg is kérdezte:
- Miért nem bánsz keményebben ezekkel a részeg disznókkal?
- A faterom mindig azt mondta, mindent elveszíthetsz, de a tisztességed soha.
- A faterod. – Nézett rá Bohóc. – Puhány vagy.
- Te, meg egy pöcs.
- Látod, te rendes családban nőttél fel, én intézetben, mégis mind a ketten ide jutottunk. Ez ellen senkit sem olt be a gyerekorvos.
Bohóc, színesen, élvezetesen tudott mesélni (és hazudni) a cirkuszról, ahova mindig visszavágyott, bár soha sem ismerte el. Hosszú szívesen hallgatta, szinte látta a fényeket, hallotta a zenét, a tapsot, érezte a fűrészpor illatát.
Az aranyló nyár lassan sátrat bontott. A Liget felvette legszebb ruháját, melyhez foghatót emberkéz nem készíthet. Aztán az első fagyos éjszakán ledobta színes köntösét. Mezítelenségét szégyellve, szemérmesen szenderült szelíd álomba, hogy tavasszal az áldott Nap csókkal ébressze, és új ruhát készítsen neki.
November közepén egy hétig szakadt az eső. Bohóc kapatosan beleesett egy pocsolyába. Ruhája teljesen átázott. Másnapra megtaknyosodott, belázasodott. A menhelyre így sem volt hajlandó bemenni. Egy hét múlva vért köhögött fel. Egy este nem bírt felmenni az emeleti lakosztályba. Leült egy padra, aztán lefeküdt. Hosszú leült mellé a földre.
- Hívjak mentőt?
- Ne menj el. Mindjárt jobban leszek.
Heves, csillapíthatatlan remegés vette elő, ami néhány perc múlva megszűnt. Hosszút nézte, de nem őt látta.
- Anyu. Visszajöttél értem? Most már elviszel innen, ugye? Nem jó itt. – Mondta sírós hangon.
Többet nem szólt, lelke lassan kiúszott sovány testéből.
- Ég veled, barátom. Remélem, már az égi manézsban vagy. De ne piálj sokat, mert onnan is kidobnak.
Godó kitörölte szeméből a könnycseppet, és elment telefonálni. A rendőrök fáztak, gyorsan végezni akartak, könnyen útjára engedték. Elindult az aluljáró felé, még egyszer visszanézett.
- Ott látom a jövőmet. – Gondolta.
A rendőrautó kék-vörös, villogó fénye bántotta a szemét. A halottszállító kocsi csöndes volt és sötét.

Március közepén, Hosszú egy padon ült a Blaha Lujza téren. Arcát jólesően mártotta a gyenge napfénybe. Kissé megőszült, szerzett néhány mély ráncot. Köpcös, kerek fejű alak állt meg előtte.
- Szevasz, kis Godó.
Hunyorogva nézte, kis ideig kutatott elméje lezárt rekeszeiben, míg felismerte Tar Gézát, egykori edzőjét, aki az óta a Zuglói Herkules SE elnökhelyettese lett.
- Jó napot, Géza bá’.
- Hallottam, hogy jártál, látom, nem hagytad el magad. Helyes. Mindig erre tanítottalak. Ne haragudj, rohanok.
- Viszlát, Géza bá’.
Néhány lépés után visszafordult.
- Segíthetnénk egymásnak. Az öreg Mihalik nyugdíjba ment, és leköltözött a lányához Debrecenbe. Kellene nekem egy gondnok a cinkotai telepünkre. Van ott egy kis szolgálati szoba, be is jelentkezhetsz. Azon kívül néha be kellene segíteni a serdülőknél, az edzőjük sokat betegeskedik. Csütörtökön gyere be hozzám, megbeszéljük a részleteket. Most rohanok.
Godó tudta, ilyen esélye nem lesz több. Fütyörészve elindult a Gyáli útra a közfürdőbe, hogy rendbe szedje magát, és ruhát cseréljen.

Fél évvel később, már csak ő foglalkozott a serdülőkkel. Soha nem mulasztotta el a lelkükre kötni, hogy aki valamilyen balhéba keveredik, és megüt egy civilt… Kisebb linkségeket elnézett, de ebben nagyon következetes volt. Közben összeköltözött a büfében dolgozó Évával, egy év múlva kislányuk született, akit párja anyja után Máriának kereszteltek. Később, mikor kísérte az oviba a nagyapjának nézték. Nem zavarta.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: Öreg
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 38
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz