És most szerelem...
Lángoló öblök
nyújtózó tengerek között
elrejt téged egy szív.
Most pihen meg a megállóban
diszkréten dobogja hűs neved
arcodról másolt felhőket
gurít valahogy délnek
mindegy csak kifelé a városból.
Hajnalokat fojtok kávéba
hangoddal takarózom még kicsit
a bőrön a bőr még megremeg
talán sóhajt vagy sikolt halkan
visszahúzná párnába rejtett kobold álmaim.
És most szerelem...
A zacc-dombok puha paplanok
erőtlen tv-k és táguló orrlyukak (illatod...)
és a szürke "csatornaíz" esőcseppjei között
ott állsz meztelen
én ablakra tapasztott
kitépett gerinccel ölelnélek újra.