Ha majd egyszer kell siratnod,
ne sokat adj jajszavadhoz!
Add hozzá mind könnyed savát,
legyen abban anyád, apád,
vesszen abban minden hited;
fájjon akkor mind, mi tied!
Torkod fojtson, nyelni se tudj,
a vigaszra nemet hazudj,
poklod bugyrát szenvedd bele,
ez lesz lelked szemfödele!
Ha majd egyszer számodat vetsz,
pontosan nézd, miért fizetsz!
Vess számot az asszonyölre,
harag-rázta, vad ökölre!
El nem csókolt szerelmeket,
a magányos gyermekedet,
meg nem hallott néma kérést,
anyád szemében a féltést,
számold minden halottadat,
add ezekhez tenmagadat!