Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Krémesség

, 128 olvasás, Divima , 11 hozzászólás

Somolygó

Tapasztalatból engedem magamnak,
ne látsszak a cukrászda előtt vaknak,
toporogjak délután szendén,
papucs nélkül, egy hócsizmás estén.

Képzelem, a fény törése nagyítja,
egyéjszakás kalandom vele nem savanyítja
ízét, pompás vanília ragyog belőle rám,
nem sivár, hisz virágos a porcelán.

Rémes krémes ül a tányéromon,
aprókat harapni belőle ezernyi okom,
iszony, hogy benyelem egy falásra,
reggelim ezentúl kis tálka zabkása.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 27

Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz