Tapasztalatból engedem magamnak,
ne látsszak a cukrászda előtt vaknak,
toporogjak délután szendén,
papucs nélkül, egy hócsizmás estén.
Képzelem, a fény törése nagyítja,
egyéjszakás kalandom vele nem savanyítja
ízét, pompás vanília ragyog belőle rám,
nem sivár, hisz virágos a porcelán.
Rémes krémes ül a tányéromon,
aprókat harapni belőle ezernyi okom,
iszony, hogy benyelem egy falásra,
reggelim ezentúl kis tálka zabkása.