Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyámoltalan

, 202 olvasás, Sarasi , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

Keresem a helyem e nagy világban,
Bár vak vagyok, túl szürke a kép.
Mai napig nem fogják fel sokan,
hogy másokat megvakít ez a nép.
Ki önmagában keresi hol rontotta el,
az nem ott fogja találni a hibát.
Van ki másra mutatva menekül el,
hiszen gyámoltalan vádolni önmagát.

Mikor nézünk egymásra alázattal?
Vagy a sértettünkre bűntudattal?
Emberségből jeles nem te vagy,
ha a kérdésekre válasz megragad.
Fogj egy papírt és írd rá szépen,
milyen érzés fogott most el éppen.
Beismered hibáid, magadban kutatsz,
esetleg megszokottan a másikra mutatsz.

Kik általad vesztették el bizalmukat,
az élet tudod, nyújtsa feléjük a kart...
Neked pedig ember mi más marad?
Csak a pokoli jövő, otromba szavak...
Hidd el, van esély még változnod,
Könnyen csak magadba kell fordulnod.
Mondd őszintén, mi lenne legjobb?
Későbbi boldog élet, vagy a megannyi gond?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Sarasi
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 91

Page generated in 0.0698 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz