Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őrők Éva

, 92 olvasás, Fatyol , 19 hozzászólás

Sors

Vulkán vagyok rámfagyott tó alatt
Dermedt bilincse szorongat nyakamra tekeredve;
jeges nyaklánc. Rajta medálként létem,
húzza, húzza önmagam, értelmem lelni,
lent mélyen, a messzeségben.

Felszakadni akaró hang vagyok néma torokból.
Idegsejtek kapcsolata a bábeli toronyból.
Kiálltanám, de fojtogat;
kezem, kezed, a megvető szemed
a minek, a kinek, a közöny.
Csak csuklom fulladozva
a torkomba gyömöszölt béka göröngyökön.

Halk sugallat vagyok orkán erejével…
Visszatartott akarat a kérlelő szavak alatt.
Gaia, vagyok a Titánok anyja,
Szemfedődként rádboruló föld,
hamu, elégett tested salakja.
Marguerite kaméliái hervadva lelkemben;
a hetedik szobában Juditként zárul ketrecem.
Száz darabra hullva, arcomra borulva;
Leány, assszony, anya fonva töviskoszorúba.
Véred mosom könnyemmel itatva,
karomba zárlak gyermekem.
El nem követett bűnöd én vagyok;
a világra a mi ölünkből születnek bűnök, s bűnösök,
mi kárhozatban is áldott, teremtő asszonyok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 33
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz