Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hangulat

, 66 olvasás, Simply , 12 hozzászólás

Elmélkedés

Őszeső szitál, „szemelve” simogat…
Szemernyi vízcsepp, parányi őserő,
barázda földnek rejtekére issza.
Boglyos fűcsomón ledér ezüstfenyő,
tűlevéleresszel álmokat sirat.
Harmat hull, s a csöppenetnyi fürtök
kis tavakká lesznek, sárral játszanak.
Égi könnyben ázik máza-sincs tető,
alatta sárból fészek, szája tátva
vár kukacra kis lakója, mégse jő.

Csupasz gerenda csontjai recsegnek,
szú, ha rágja, kis falat után kutat.
Üveg szilánkjai vihart zizegnek,
padlószálka felmosót se látogat.
Sarokban por szuszog, rozsda mar szeget,
egér papírlapot keres, kirágja.
Pók hálója lengedez, sivár tetem
aszott’ remeg középen mindhiába.
Koszos levél középre hull, nem zizeg,
hideg huzat sután kezébe kapja.

Őszeső szitál, szívekbe simogat…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Simply
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 32
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz