Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyugtalan természet

, 19 olvasás, etele , 2 hozzászólás

Természet

A hegy nagysága mozog, meginog,
Felette a vihar vad és konok.
Villámok mennydőrgés súlya rajta,
Megnyílt ég viz könnyeit hullatja.

Sebesen zúg a folyó lefele,
Zajjal csörtet rombóló ereje.
Pusztítva váj utakat mélyebbre,
Nem jár a természetnek kedvére.

Félelem érződik, feltámadt szél,
Fák lombjait kopaszítja ezért.
Ahogy "fodrásznak" képzeli magát,
A táj szürrealísta képben áll.

Még dolgozik ereje teljében,
Ha lenyugszik, tán megtér békésen.
Várja már természet, hegy az erdő,
Mikor a jó idő megint el jő.

A természet nyugtalan öröklét,
Elhagyta fájdalmában reményét.
Szomorúan vár csendet, nyugalmat,
Ahogy küzd élet, látni minden nap.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 15

Page generated in 0.0342 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz