Farmerdzsekim belső zsebében
kotorászok, onnan veszem elő,
nyakam gallérom mögött didereg,
lopva araszol alá az őszi eső.
Sötét utcán, hajnali csendben,
a gyufám sercegve kap lángra,
nyirkos két tenyerem közé,
fénymeleget hint apró lángja.
Cigim végén felizzik a parázs,
az első slukk mélyen alámerül,
keserű íze nem csak a számban,
ruhámon, s bennem is szétterül.
Kifújom, lassan engedem el,
a jóleső érzés vele távozik,
a többi sunyin ingerel tovább,
mindegyik belőlem táplálkozik.
Nem számít, vállam megvonom,
messzire pöckölöm a csikket,
kezem zsebembe süllyesztem,
kóbor szárnyaim továbbvisznek.
Az ördög tüskéje szám sarkában,
fityegve találja meg helyét,
panel falakon táncoló árnyékát
bezárom, megőrzöm emlékét.