Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékkép

, 301 olvasás, Ifjabb_Tok , 8 hozzászólás

Gondolat

Farmerdzsekim belső zsebében
kotorászok, onnan veszem elő,
nyakam gallérom mögött didereg,
lopva araszol alá az őszi eső.

Sötét utcán, hajnali csendben,
a gyufám sercegve kap lángra,
nyirkos két tenyerem közé,
fénymeleget hint apró lángja.

Cigim végén felizzik a parázs,
az első slukk mélyen alámerül,
keserű íze nem csak a számban,
ruhámon, s bennem is szétterül.

Kifújom, lassan engedem el,
a jóleső érzés vele távozik,
a többi sunyin ingerel tovább,
mindegyik belőlem táplálkozik.

Nem számít, vállam megvonom,
messzire pöckölöm a csikket,
kezem zsebembe süllyesztem,
kóbor szárnyaim továbbvisznek.

Az ördög tüskéje szám sarkában,
fityegve találja meg helyét,
panel falakon táncoló árnyékát
bezárom, megőrzöm emlékét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Ifjabb_Tok
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0729 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz