Temesvár határába, áll egy
kápolna egymagában.
Nappal csak varjúk tanyája,
alkony a varázsa.
Kopott Mária kép lóg a falon,
kiégett mécsesek egy kis
asztalon. Senki nem tudja, milyen
régóta állt ott ez a kápolna.
Mécsesek gyúlnak minden este,
Valakire áhitattal emlékezve.
Kinek árnyéka megjelenik a falon,
talán a képzelet játéka van azon.
Az árnyék nem él, az emlékezet igen,
a nép emlékszik, hetediziglen.
Egy ember, kinek a nép volt a minden,
akikért meghalt, szenvedésben.
Szörnyű halál lett a vége, tüzes
trónon ért véget az élete.
Diadalt ült az uraság, meghalt
a parszt királyság!
Dózsa György volt az ember
kit a nép bálvényozott, remélve, hogy
kiharcolja az emberi jogot, ami
szomorúan a porba hullott