a dunával ömlöttél belém
s azt nem lehet kibírni
mérsékelt ègövön
már a harmadik éjszakánkon
elloptuk a golf-áramlatot végigáradtál a folyamon tükörképemen a parlament előtt
barokk rokokó csúcsaimat reneszánsz aranyhalaid -
persze most is kimaradt itt egy ige a rakpartról
hogy élhessenek a jelzők
együtt folytunk aztán alá
szorosaink körül vámsziklák
fényérzékeny lencsék
külön érkeztünk
és együtt búcsúzunk