Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megágyaz magának

, 86 olvasás, Ifjabb_Tok , 14 hozzászólás

Természet

Nyirkosan didergő reggelek
zord szépsége
a kelő nappal megremeg,
távolban, az izzó horizont
harmatfoltos ködtengerét
messzire űzi a napmeleg.

Csalogány dallamú levelek
hullnak rendületlenül
bágyadt esküvéssel,
a hajnali frissesség
mutatja útjukat,
kézen fogva a napsütéssel.

Messzi bércek között,
hegygerincek tövében,
otthagyott lépteim kutatom,
fölöttem tölgyek erdeje,
alattam óarany pompa,
s én térdig avarban utazom.

Köröttem lombokból vetett
takaró alatt, alszik az ősz,
ajkát nem hagyja el panasz,
míg körötte álmosan ásító
kanyargós utakon,
megágyaz magának a tavasz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Ifjabb_Tok
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 36
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz