Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Bocsánat!

, 65 olvasás, Kyramoon , 4 hozzászólás

Abszurd

- Elnézést! Meg tudná mondani, mennyi az idő?
- Négy óra tizenöt perc pontosan.
- Oh, köszönöm és bocsánat, hogy megzavartam az olvasásban.
- Nem zavar. Csak épp átfutom a mai sport híreket.
- Jajj, bocsánat, hogy rákérdezek, és nem is zaklatom utána tovább, de olvasta esetleg, hogy mikor lesz lomtalanítás a Bethlen utcában? Tudja hetek óta erre várok, de sehol semmi hír. Már lassan belefulladok a sok fölösleges kacatba.
- Sajnos erről nem olvastam, de nem lehet, hogy az már lezajlott a múlt hónapban?
- Tényleg?
- Szerintem igen. A mi utcánkban legalábbis már elhordták a sok lim-lomot egy jó ideje. Gondolom, pár nap alatt lezajlik egy ilyen dolog, főleg egy ilyen kis városban.
- Jajj, úgy röstellem magam, hogy ilyen figyelmetlen vagyok!
- Megesik az ilyen. Csak kibírja még egy kis ideig, a következő lomtalanításig...
- Hát, elég súlyos a helyzet otthon. Telis-tele a kamra nagy zsákokkal, sőt, már az előszoba is, de tényleg elnézést, hogy ezzel traktálom. Biztos jobb dolga is akad.
- Jó, semmi gond.
- Tényleg ne haragudjon!
- Mondom, hogy nem haragszom! Hányszor mondjam még el?
- Bocsásson meg kérem, hogy folyton bocsánatot kérek! Tudja, engem otthon úgy neveltek, hogy kérjek mindenért bocsánatot.
- Rendben, de leszállna a lábujjamról végre?
- Jézusom! Rajta állok? Pardon! Nem vettem észre! Kérem, ignorálja, ha lehet a figyelmetlenségemet!
- Jó, felejtsük el!
- Köszönöm, hogy ilyen elnéző. Nagyon fáj?
- Kibírom.
- Borzasztóan bánt a dolog…
- Borítsunk fátylat rá! Most viszont olvasnék tovább, ha nem bánja.
- Rendben. És elnézést, ha zavartam.
- Nem zavart. Viszlát akkor!
- Tényleg már itt sem vagyok, de annyit még meg tudna mondani, hogy a fodrászat a főtéren vajon nyitva van- e ebben az időpontban? Oda indultam igazából.
- Maga szerint én figyelemmel kísérem a fodrászat nyitvatartási idejét? Nézzen már rám, jó ember!
- Jajj, elnézést! Annyira szórakozott vagyok ma. Fel sem tűnt, hogy maga kopasz. Iszonyúan röstellem a tapintatlanságom!
- Ezt az egyet még elnézem, de most már tényleg ne zavarjon tovább, ha lehet!
- Hogy zavartam volna? Az előbb még azt mondta, hogy nem.
- Az előbb még nem zavart, de most már igen.
- Higgye el, nem állt szándékomban. Bocsánat.
- Rendben.
- Tényleg őszintén sajnálom, és ugye elhiszi, hogy nem kötekedni akartam magával?
- Nézze, mindezt elhiszem, de ha még egyszer kiejti a száján, hogy ’bocsánat’, esküszöm, hogy képen nyomom!
- Hogy meg akar ütni? Hiszen most pont azt mondtam, hogy ’őszintén sajnálom’, ami valljuk be, még a bocsánatnál is szebb formula. Igazán értékelhetné a próbálkozásom.
- ’ Sajnálom’ vagy ’bocsánat’: egyre megy. Életemben összesen nem kértek ennyiszer bocsánatot tőlem.
- És ez magának ennyire fáj?
- Nem fáj, de rohadtul bosszant.
- Bocsánat, ha bosszantom, de egyszerűen nem tudok nem bocsánatot kérni, ha úgy érzem szükséges. Már pedig ha valaki úgy reagál, mint maga, az azt sugallja nekem, hogy idegesítem vagy zavarom. Vagyis szükségét érzem az exkuzálásnak.
- Exkuzálás? Végre legalább már valami újabb kifejezést használ a ’bocsánat’, ’sajnálom’, meg ’elnézést’ helyett.
- Elég színes a palettám. Ha gondolja, angolul is bocsánatot kérhetek...
- Hogy kérne angolul bocsánatot?
- Oh, bocsánat, hogy nem ezzel kezdtem! Nos, ha például az utcán megszólítok egy külföldit, akkor azt mondom: ’Excuse me’, ha a lábára lépek valakinek véletlenül, akkor azt, hogy ’Sorry’, ha borzasztóan sajnálok valamit, akkor meg azt, hogy ’I’m terribly sorry. ’
- Tényleg? Na de németül meg franciául ez biztos nem megy magának…
- Dehogynem! Huszonhárom nyelven tudok bocsánatot kérni. De ne egy google fordítós szintre gondoljon!
- Hm. És ütni is tud? Jó nagyokat?
- Ütni? Nem, azt nem. Sosem verekszem. Már elnézést, de ezt miért kérdezi?
- Hm. Ránézésre valóban elég nyápicnak tűnik, de azon gondolkodom most, hogy pont egy ilyen nyelvzsenire lenne szükségem, mint amilyen maga. Bártulajdonos vagyok, tudja, ahol egyben kidobó emberként is tevékenykedem. Éjjelente több duhajkodó, ittas személyt kell kidobnom, mindenféle nemzetiségűek. Segíthetne, hogy hogy is mondjam, kissé udvariasabbnak tűnjön, amikor kihajítom őket. Tudja, meglehetősen agresszív vagyok, ha feldühítenek, és emiatt már meggyűlt párszor a bajom a rendőrséggel. Szóval nagyon ügyelnem kell a stílusomra. De megmondom őszintén, tanulni nem nagyon van kedvem nyelveket. Ott állhatna mellettem ilyenkor, és ha mondjuk egy lengyel részeget hajítok ki vagy suhintok meg, lengyelül elnézést kérhetne a nevemben, ha egy üzbéget, akkor üzbégül. Tud ugye üzbégül?
- Tudok, de már megbocsásson, ugye ezt nem gondolja komolyan? Attól, hogy én üzbégül bocsánatot kérek a vendégtől, akit maga képen suhint, a vendég még sérüléseket szenved. Egyébként is, most kérdezzek rá az illető nemzetiségére, mielőtt kihajítja? Ne haragudjon, de ez nonszensz!
- Azt akarja mondani ezzel, hogy nem tetszik az ötletem?
- Ugye megbocsájt nekem, ha azt mondom, hogy nem, és én ehhez nem asszisztálok?
- Hát mit mondjak, nem veszem túl jó néven. Nem rossz munka ez, higgye el! Csak ott áll és exkuzál. Jól megy ez magának a jelek szerint.
- Nem, ne haragudjon. Nem tetszik az ötlet. És egyébként is, miért nem alkalmaz egy hivatásos biztonsági őrt, aki tud nyelveket is?
- Azért nem, mert ez az én bárom: én akarom eldönteni, ki maradhat s ki nem, én akarom kitenni őket személyesen. Szóval nem is gondoltam komolyan, hogy magának kéne kidobni a vendégeket. Na de úgy látom, most már kötekszik is!
- Jajj, bocsánat!
- Szóval biztos, hogy nem áll be hozzám?
- Őszintén sajnálom, de ebbe nem tudok belemenni.
- Utoljára kérdezem: száz százalék, hogy visszautasítja az ajánlatomat?
- Roppantul nehezemre esik ezt mondanom, de igen, vissza kell, hogy utasítsam...
- Akkor ugye most megbocsájt nekem…?

Kázmér, a város éjszakai életében jól ismert hírhedt figura ekkor hirtelen felindulásból vezérelve tarkón rúgta Olivért, aki a hatalmas rúgástól azon nyomban elterült a földön. A földön fekvő, látszólag eszméletlen ember állapotával nem sokat foglalkozott, gyorsan lelépett a helyszínről. Amikor kidobónk aznap éjjel a bár előtt állt készenlétben és a vendégeket figyelte árgus szemekkel, visszagondolt a délutáni esetre. Ő maga sem tudta önmagának megfogalmazni, hogy e tettlegességet Olivér irritáló bocsánatkérései váltották ki belőle vagy az, hogy a munkaajánlatát visszautasította. Esetlegesen az a tény, hogy mostanában egy vendégen sem tudta levezetni felgyülemlett frusztrációit. Mindenesetre Olivér aránylag gyorsan visszanyerte eszméletét a tarkóján ért rúgás után. Nem jelentette föl Kázmért. Az egyik délután fölkereste őt a bárban és személyesen kért tőle elnézést, amiért elutasította az állásajánlatát. Egy listát nyomott a meglepett Kázmér kezébe, amely huszonhárom nyelven többféle variációban tartalmazta (kiejtés szerinti írásmóddal is kiegészítve), miként kérjünk elnézést. Majd sűrű bocsánatkérések közepette távozott a bárból.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: Kyramoon
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Tollas


Page generated in 0.0366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz