Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kandalló

, 42 olvasás, Tiberius , 2 hozzászólás

Szerelem

A kandalló előtt ültünk ketten,
parazsa gyéren világított,
néma csendben.

Mindkettőnk gondolata a múltat
kereste, ami elénk tárult
akkor, este.

Felidéztük szerelmi életünket,
mikor a boldogság megérintett
minket.

Ami soha nem hagyott el, mert
ápoltuk mint kertész a
rózsakertet.

Talán ma édesebb, mint valaha,
mert a megértés az, ami szívünket
összetartja.

Kandalló tüze kialvóban, csak
a parázs világít a sötét
honban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Destiny


Page generated in 0.0374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz