Almalét ivott a lány. Az ujjai
nyomán szakadtak egybe kis
folyók a hűs pohár falán, s
cseppbe gyűlve tóvilág maradt
a fémmezőjű, kerti asztalon.
Almalét ivott a lány. Szomjas
volt nagyon, mohó ajakkal
megtapadt üvegmosollyal
hencegő, jégbe hűtött hercegén.
Almalét ivott a lány, s újra
megszerettem én, mert álla
hajlatába csillogón kapaszkodó
piciny nedűn már ott lapult
a játszi kuncogás, hogy
prüszkölve szálljon szerteszét.
Megszerettem újra őt, s a
mindig gyűlölt almalét...
Megjegyzés: 2010. 07. 27. kedd, 17: 54