Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Almalé

, 92 olvasás, Kovács Sándor , 8 hozzászólás

Szerelem

Almalét ivott a lány. Az ujjai
nyomán szakadtak egybe kis
folyók a hűs pohár falán, s
cseppbe gyűlve tóvilág maradt
a fémmezőjű, kerti asztalon.
Almalét ivott a lány. Szomjas
volt nagyon, mohó ajakkal
megtapadt üvegmosollyal
hencegő, jégbe hűtött hercegén.

Almalét ivott a lány, s újra
megszerettem én, mert álla
hajlatába csillogón kapaszkodó
piciny nedűn már ott lapult
a játszi kuncogás, hogy
prüszkölve szálljon szerteszét.

Megszerettem újra őt, s a
mindig gyűlölt almalét...



Megjegyzés: 2010. 07. 27. kedd, 17: 54

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kovács Sándor
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Tollas


Page generated in 0.0368 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz