Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Ebgondolat, avagy a Boldogság záloga

, 501 olvasás, Ravain , 12 hozzászólás

Elmélkedés

A legtöbbünk földi küldetése, hogy boldogságot csenjünk a Gazdi szívébe, ami nem csekély feladat egy olyan világban, ahol percekig kell simizést kunyerálnunk, mire a Gazdi "kidugja fejét a mobiljából".

Kukázásom láttán az okostojások elkezdenek zsörtölődni, hogy mégiscsak felháborító, amit művelek. Szerintem meg az felháborító, hogy rengeteg kóbor eb él a nagyvilágban, és a napi betevőért kénytelenek néha drasztikusnak tűnő megoldáshoz folyamodni, lásd kukafelborítás, vagy kukás zsák kiharapdálása. A zsörtölődőktől kérdem, talán le kéne ülnünk a kukák mellé, és várni, hogy a kaja előmásszon belőle? Ez persze költői kérdés volt, bár, ha meg is történne, lehet közben éhen halnánk.

Depi ellen gyógyszer? Pszichológus? Ugyan már! Egy kutyus szeretete a legjobb gyógyír. Ha nem állsz túl jól anyagilag, javaslom, ne Bernáthegyit szerezz be, az amúgy is elég mamlasz.

Felfoghatatlan számomra, pedig nagyképűség nélkül mondhatom, nem vagyok buta eb, hogy miért vagytok oda azért a kesernyés ízű italért, amit Sörnek hívtok. A szagáról nem is beszélve, hiszen olyan, mint a pézsmapocok szellentése. A friss, hideg víz, az már igen! Persze abból is vannak fokozatok, a legfinomabb, mikor közvetlenül eső után összegyűlik szép kövér pocsolyát alkotva egy mélyedésben.

- Valami azt súgja, kóbor kutyus vagy. - lépett mellém, és óvatosan végigsimította hátamat.
Két hónapnyi simi-nélkülözés után sejtheted, eszem ágában sem volt a kezébe harapni, mert megérintett idegenként, sőt intenzív farkcsóválással adtam tudtára, mennyire díjazom tevékenységét.
- Nagyon ki lehetsz éhezve a szeretetre. - összegezte reakciómat, mire a farkcsóválásra rátettem még egy lapáttal.

Már megint az a kortalan sötét fazon, kaszával a kezében. Nem szeretnék viccet csinálni belőle, de egyszer már beállhatna a mezőgazdasági munkások közé, hogy valami jót is tegyen. Persze, amennyiben a lélek tovább él, nem sok sikerélménye lehet, hál'Istennek.

Farokcsóválás következett, ami az egyik legfontosabb funkció számomra, hiszen általa adom a külvilág tudtára pillanatnyi lelkiállapotomat. Nincs kecmec, ez mindig feltétel nélküli, őszinte megnyilvánulás, s nem ártana, ha az emberek is rendelkeznének egy ilyennel. Tudom, viccesen hangzik, és furán nézne ki, ha mindannyiótoknak farka lenne, de volna egy hatalmas előnye. Szavak nélkül ismernétek mindig társatok lelkiállapotát. Persze, ahol nem az őszinteség a mérvadó, ott lehetne hátrány is. Számunkra, ebeknek az őszinteség egyik alaptulajdonságunk, míg ti megannyi álarcot felhalmoztatok lélekszekrényetekbe, de bocs, ha tévedek.

A gazdink iránti Szeretet vezérel minket kételyek nélkül, szívünkben. Talán ez Isten ajándéka számunkra. Mi pedig Számotokra vagyunk az ajándékai, és útmutatásai egyben, hiszen, ha szemünkbe néztek, szavak nélkül mondjuk el, mi a helyes irány.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 78
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0832 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz