Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Gara Mária

, 11 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Hatalmas várnak a sok ablakán,
Az egyiken a holdvilág kukucskál.
Valaki alszik ott, fehér ruhában,
Valakiröl álmodik, beszél magában,
Szerelmét hívja boldogságában.

Jött László elébe, virág csokorral a
Kezében vitézi díszben, ami több
Volt mint álom a fiatal szivében.
Mária nem várt, szaladott elébe, hogy
Szive boldogságát magához ölelje.

Gara Mária szivét Hunyadi Lászlónak
Adta, kinek a hóhér a bárdot csiszolgatta.
Várni az itéletet, őrőlte az idegeket.
Hírnökök jöttek, mentek mindenki várta
A régóta várt és remélt kegyelmet.

Mária álmábol felsikoltott, valami rémeset
Álmodott, ablaka a St. György térre nézet,
Ijedtében hamar kinézett, amit látott ott,
Sötét felhő takarta a napot, Hunyadi László
Feje a tönk mellett vérben ázott.

Királynak kegyetlen itélete, gyűlöletet
Hozott két nemzetre, Gara Mária szivét
A fájdalom megtörte, szerelme halála
Őt örök gyászba küldte. Hunyadi László
Emléke örökre megmaradt a történelembe

Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Blog
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 21
Jelenlévők:
 · engs
 · PiaNista
 · Tollas


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz