Navigáció


RSS: összes ·




Vers: bőröd

, 76 olvasás, arttur , 9 hozzászólás

Néhány szóban

fehér foszfor
s hogy el ne égj
nedves csókokba kell burkolni
de ki tudna egészen betakarni
így egy folyamot

szemed
ezüst Budapest
felett a pára
ott izzik igazán
hol sivatag
hol verítéked arcomba csap
hol húsomba maró fogad
még tartani tudja
ölelő karom súlyát

hangod
akkor szól igazán
csak nekem mikor artikulálatlan
apró sikolyaid jelzik
helyem s pattannak
szét bójáim
ringó partodon
a csuszamlás minden ütemre picit mélyebb
mint a kiemelkedésé

verőerem
szemed biztosítéka
zuhanásod emel fel hozzád
az ágy gyűrött fehér vászna
megadásul lebeg
az utolsó hozzánk még eljutó
földi jel

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: arttur
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 28
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Ifjabb_Tok
 · Öreg


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz