Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Monoton

, 56 olvasás, zitaolah , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Hajnalodik, csak néhány
gondolat gurul előttem
a buszmegálló felé menet.
Újságpapírt fúj a szél,
miközben a hajam
cibálva rajtam nevet.

Esőcseppek között szalad
előlem el a táj messzire
az üvegen át...
Meg se nézem ki ül mellém,
s hogy hová fér el
ennyi nagykabát.

Kattog az óra, s mintha
nem akarna telni, vánszorog.
Húzza valami vissza a perceket.
Egy kávé, egy cigi, szünet...
Nem kérdezek bele a monotonitásba.
Beleszaladtunk hajnalból éjszakába...

Újra a buszon, és csak nézem
némán az imbolygó fejeket.
A levegőben cigiszaggal kevert kölni.
Majd laza séta után kulcs zörög,
úgy tesz az ajtó, mintha akarna nyílni,
azért kicsit nyikorog... nem akarok sírni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 17

Page generated in 0.0365 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz