Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem koldul

, 68 olvasás, bArthAKata , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

I.

Szürke homálykabátjába kucorodva
várja a reggeli napsugarat.
Jó szó helyett az is melegít,
mint egy „karéj kenyér”- gondolat.
Leheletéből még kigőzölög egy bodros álom;
szúrós magánypárlat.
Várat magára a nap,
körötte az aszfalton
fekete ruhás cseppek hada gyűlik ravatalra…
Gyomrában az éhség már önmagát marja,
sem mozdulni, sem enni nem mer,
vér-ízű forgatagban fuldoklik az Ember.

II.

Már mosolyt sem koldul.
Szinte csak vakolatnyi a fal, ócska
kabát a takarója.
Gondolta,
pár órányi vánkosnak elég, pont.
.
Körberajzolt teste köré álmodik otthont,
míg a halottszállító a sarkon befordul.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 23
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz