Én is voltam fiatal,
most az idő marasztal,
marasztal,
fiatal,
ne nézzetek haraggal!
Én innen el nem egyek,
ősidőktől itt élek,
nem megyek,
itt élek,
ellenségtől nem félek.
Előttem a könyveim,
nem látnak a szemeim,
szemeim,
könyveim,
hullanak a könnyeim.
Ami rám vár, bátorít,
emberségre megtanít,
bátorít,
megtanít,
és betegen nem hagy itt!
Tudja, hogy beteg vagyok,
kezelnek az orvosok,
orvosok,
ápolók,
és akkor meggyógyulok.
Fiatalok várnak rám,
velük végzem a munkám,
vár reám
a munkám,
más kezébe nem adnám.
Az ifjakat tisztelem,
ha akarják, nevelem,
nevelem,
tisztelem,
miénk lesz a győzelem!
A hanyagot megvetem,
főleg, mikor szemtelen,
szemtelen,
megvetem!
Ők nem kedvelnek engem.
Ezt mondom most öregen,
szép volt az én életem,
életem
öregen,
ne játszódjatok velem!
Együtt vagyunk emberek,
feladatunk rengeteg,
emberek,
rengeteg,
gyertek, és segítsetek!