MESÉLŐ
Hétike, a hétpettyes katicabogár,
Vidáman a mezőn sétált éppen,
Betűt pingált piciny arcára a Nyár,
S jókedvének hangot adott e-képpen.
HÉTIKE
Napsugár figyelj rám kérlek,
Olvasni én még nem tudok.
De akkor már mindent értek,
Ha elsőben meg nem bukok.
Amíg árasztod reám a fényedet,
Felhőtlen a kedvem,
Hisz lelkemből elűzted a felleget,
Tehát minden renden.
Egyetlenegy dolgom van mindössze,
Úgy hívják, hogy Játék.
Mosolyodból épül vár szívemre,
Minden perc ajándék.
MESÉLŐ
Eddig jutott a vidámkodással,
Mikor meglátott egy hangyát,
Kinek lelke biztos nem szárnyal,
Mert görgetett jókora morzsát.
HÉTIKE
Kérlek, áruld el, miért dolgozol,
Mikor játszani sokkal könnyebb.
HANGYI
A választ minden hangya tudja jól,
De a te agyad biztos töppedt.
Bár alig vagyok még idősebb nálad,
Mégis kívülről fújom már,
A Szorgalom útján szaladjon lábad,
Az Élet nem játékból áll.
HÉTIKE
De pici időt lophatsz csendben,
Nyugi, megvár majd a munka.
Játszhatnánk mi egy jót ketten,
Aztán leszek én is hangya.
A katicabogár látszólag törékeny,
De attól még nem gyenge.
Jobb morzsagörgető itt a környéken,
Sőt, tán sehol sem lenne.
HANGYI
Na jó, töltsünk némi időt játszva,
Habár tudom, nem szabadna.
HÉTIKE
Nyugi, a Munkának nincsen szárnya,
Attól se félj, elszaladna.
Ám kicsit játszani olyan,
Mintha finomságból ennél épp csak.
Ó miért élnek úgy sokan,
Mint egy vaskalapos komor jégcsap?
MESÉLŐ
Élt zsenge kora ellenére
Költői hasonlattal Hétike,
Persze azt még tudni kéne,
Hogy a sok vaskalapos érti e.
Hangyi törni kezdte fejét,
Mert komoly döntést előtt áll.
A Játék elrabolja szívét,
Vagy a Munka frontján szalutál?
HANGYI
Katica… Meghoztam döntésemet.
A percekből játsszunk néhányat.
Remélem, a zsarnok Lelkiismeret,
Nem épít szívemben rút várat.
Tudok este majd a tükörbe nézni,
Mert nem bújtam el szégyenkezve.
HÉTIKE
A Lelkiismerettől mért kéne félni?
Grabancát fogva vágjad zsebre.
MESÉLŐ
A hangya vacillált kicsit még,
Aztán így szólt: "Te vagy a fogó. "
Olyan gyermeknek a játék,
Akár a kiapadhatatlan tó.
|